GALÉRia

Németh Árpád művei a figuralitás és a nonfiguráció, a tudatos építkezés és az esetlegesség határmezsgyéjén mozognak. Bátran nevezhetjük tradicionális festőnek. Hiszen a tassizmus és action painting ma már tradíció, csakúgy, mint a különféle csurgatásos technikák. G. Mathieu, Motherwell, Wols, Pollock történelmi alakok már, noha életművük a félmúltban készült, és nem a régmúltban.

Dr.Hann Ferenc, Munkácsy-díjas művészettörténész

Nem tagadhatja meg, nem felejtheti el élete alapvető élményeit, melyek nagyon is konkrét dolgokhoz kötődnek, emberekhez, találkozásokhoz, épületekhez, városokhoz, a városhoz. Visszafojthatalanul nyomakodnak elő a figurák, jelek a "vetődések, repedések mentén". A vásznakon, hol sejtelmesen, hol nagyon konkrétan, hol erőszakosan előtűnő nők, férfiak, angyalok, kikacsintanak a színpászmák mögül, és szinte kérkedően bizonyítják jelenvalóságukat, a festő életéből kitörölhetetlen létezésüket. Minden kép róluk szól. A várakozásokról, találkozásokról, a kapcsolatok szövevényéről, a konfliktusokról, azok feloldásáról, az ismerősökről és ismeretlenekről, a titokzatos királyokról, a városalapítókról, a szárnyas és szárnyatlan jótündérekről, akikben Németh Árpád nagyon szeretne hinni. Csak azt kívánjuk neki, hogy ne csalódjon.

Köpöczi Rózsa , művészettörténész